Ábrándok:Kezdetek

Ábrándok Kezdetek Én egy olyan lány vagyok,aki nem valami társasági lény.Mikor oviba jártam sokan voltak akik hozzám se szólták, mert tudták fölösleges ,én úgysem válaszolok.Mindig is magam voltam a nagyvilágban,főleg mióta anya elment,pontosabban meghalt és én,Mellissa Handell és apám Frank Handell egyedül nem maradtunk,egymásra utalva.Mi mindig is próbáltunk úgy élni ahogy régen anyával,de ez nehezebb volt mint gondoltuk.Ő volt a lételemünk,Brenda Handell a jó szomszéd,állatbarát,családszerető nő,aki mindig mellénk állt és kitartott az igaza mellett.Velem ellentétben.Mivel nem voltam tájékozott az emberek világában apám inkább otthon tanított,miután anya meghalt,épp befejeztem az ovit és suliba már nem mentem.De most eljött az idő,hogy megismerjem azt amit eddig nem sikerült,szóval apám 16 évesen küldd először társaságba.Egy farmon élünk Salvador egy eldugott részén,viszont csak tehenek és disznók vannak amik sárban fürdenek és egész nap esznek,hasznuk se sok ,de apám képtelen lenne megválni tőlük.így élünk mi,a falusi kis család,a várostól távol(na meg persze a civilizációtól.A városban életemben 5-ször jártam csak ruhákat venni semmi több,de alig hogy visszaérjünk a menedéket nyújtó autó. És most fekszem az ágyban az nyugodtam alszom és megszólal az ébresztőm,ami hangjára,az ágyból is majdnem kifordultam,kezem a földön fejem a párnán az ágy szélén,a bal lábbal lelóg és a hideg padlóhoz ér.Szememet alig tudom kinyitni az ébresztő abbahagyja fejfájító csirimpolását és épp visszaakartam aludni amikor apámat hallom lenntről.

Emeletes a házunk a földszinten egy nappali és a konyha van kis tárolóval.Fennt két szoba egy nekem és egy apának.Az én szobámban van egy ágy a szoba közepén a falnak tolva,az ajtóval szemben az ablak.Balra egy szekrény és ajtó mellet íróasztal egy székkel.És már hallom is apa lefegyverző kiáltását:-Ki az ágyból kicsim kezdődik a suli?-mondta apa vidáman és biztos voltam benne hogy mosolyog,de én csak háttal feküdtem fáradtan,savanyú képet vágva,mint aki citromba harap, semmi kedvem nem volt elindulni az ismeretlen.A vészkakas megint megszólalt:-Gyerünk Lisa ugorj ki az ágyból és edd meg a müzlidet.Félórád van ,hogy felkellj,különben én szedlek ki az ágyból.-mondta tréfálkozva,de én feküdtem és feküdtem Bámulva a velem szemben lévő falra akasztott képet a nyári tengerpartról.hamrabb kiugranék ha odamennén,de nincs akkora szerencsém.